Wenckheim Krisztina és férje időszakának nagy és maradandó eredménye a ma is megcsodált szabadkígyósi kastély építtetése. A hatalmas épület 1875 és 1879 között épült, Ybl Miklós tervei alapján.
A park kialakítását az építkezéssel egy időben kezdték. Az eredeti park területe 44 kat. hold volt, azaz 253204,16 m², azaz 25,3204 hektár!!!
1 négyszögöl = 3,59665 m²
1 kataszteri hold = 1600 négyszögöl = 5754,64 m² =0,575464 hektár (ha)
1 hektár (ha) = 10 000 m²
A park jelentős részét erdő borította. A jelenleg is látható tölgyek és platánok részben már az építkezés idejében is kifejlett, szép példányok lehettek.
Az Arad megyei birtokon Borossebesen egy vadasparkjuk volt, ebből a parkból szállították a kígyósi parkba a növényállomány egy részét. Menyházán fürdőt és kastélyt építtettek, a kastély 85m hosszú, egy emeletes, ívezetes nyílt csarnokra támaszkodó erkélyes homlokzata helybeli csiszolt vörös márványból készült.
A szabadkígyósi kastély annak idején nagy tetszést aratott. A korabeli újságok és monográfiák elismeréssel és csodálattal írtak róla.
Sétáljunk be a parkba az aszfaltburkolatú, régen kavicsos úton a kastélyig; s itt megállva először ismerkedjünk meg az épülettel.
A kápolna impozáns bejáratával szemben található egy mesterséges forrás, az ún. Zsigmond-forrás (Zsigmondy Béla készítette). A 335 méter mély artézi kútat 1894-ben fúrták.
Zsigmond-forrás (Zsigmondy Béláról kapta a nevét.)
Képforrás: http://hu.wikipedia.org/wiki/Wenckheim-kast%C3%A9ly_%28Szabadk%C3%ADgy%C3%B3s%29
A kastély eklektikus, neoreneszánsz stílusú. Erősen tagolt homlokzatú, kéttornyú, kéttömegű épület. A főépületet nyitott folyosó kapcsolja a melléképülethez. A főépület keleti szárnyán találjuk a kápolnát. Mellette üvegház állott, melynek ma már csak az alapjait láthatjuk. A földszint termeiben márvány kandallók díszlenek, amelyekben tűz sohasem égett. Wenckheim Frigyes gróf erdélyi (Menyháza) bányájából került ide a márvány. A kastély központi tere kétszintes, az emeleten bábos fakorláttal szegélyezett folyosó vezeti a látogatót. A torony kb. 40 m magas, kilátó terasszal körbefogva.
A kastély nagy földszinti helyiségei: a mennyezetig faborítású ebédlő és könyvtár, a kis- és a nagyszalon, a kerek torony alsó szintjén pedig a dohányzó. Az emeleten lakosztályok, vendégszobák sorakoznak. A melléképületben volt a konyha, az emeleten a vasaló- és cselédszobák.
Hintóval a jelenlegi bejárati úton hajtottak be egész a folyosó alá. Itt kiszállva, a lépcsőházba értek, míg a kocsi egyenesen továbbhajtva beállhatott az istállóba. Az istálló és a kocsiszín - két egymással szemben álló épület - ma is látható, csak közé egy modern zárt folyosó épült.
Az épület körül egykoron gázlámpák világítottak. Egy régi öntöttvas kandeláber még ma is a kastély északi oldalán áll. A világítógázt az ún. "gázházban" fejlesztették a konyha épülete mögött (ma garázsként "üzemel").
Az egész kastély alápincézett. A téglából boltozatosan készült pincébe "lóré" vasúton szállították ide a kertészetből a tárolásra szánt élelmiszert. Az építkezés során az alapokból kikerülő földmennyiségből óriási teraszt építettek a kastély főhomlokzata elé, mely szép vonalvezetésű támfallal néz a franciakertre.
1879-1944 között a Wenckheim család tulajdonában volt a kastély és a kastélypark. 1945-2011-ig iskola működött benne (Mezőgazdasági és Élelmiszeripari Szakképző Intézet). 2011-ben az iskola kiköltözött. 1958-ban és 2002-ben ugyan történt egy nagyobb felújítás, de az 1879-ben átadott kastély 2011-ben már teljes egészében felújításra szorult. 2011 után történtek minőségi felújítási munkák a kastélyépületen (tető, kápolna padlózat, eredeti ebédlő, parkettázat felújítása, és több ablakon az üvegezés pótlása. Továbbá 2011 és 2015 között ki lett takarírva a kastélyépület alatti teljes pince terület. Valami elindult...
A franciakert, vagy "pleasure ground"
Az épületet nyírott bukszussövény és nyírott tiszafák szegélyezik. Az egykori játékos bukszusgirlandok felújítása folyamatban van, lassan visszanyerik eredeti formájukat, szépségüket. Az örökzöld növényformák csodálattal töltik el a kert látogatóit. Tavasszal és nyáron zöld színükkel, télen a fehér hótakaró szegélyeivel díszlenek. Méltán idézik a barokk kor hangulatát.
Ha lesétálunk a lépcsőn, mind jobb, mind bal kéz felől óriási, földi ágas vadgesztenyét találunk. Virágzás idején, szinte földig borítják a gyertyához hasonló sárgásfehér virágzatok, ezért bokrétafának is nevezik.
Gyönyörű, hússzínű változatát találjuk ugyanennek a fának a terasz nyugati - az istálló felé néző - végén. Gesztenyevirágzás idején még két különleges, nemesített vadgesztenyét találunk erős piros virágzattal (egyet a bevezető út mentén, a másikat a kastély nyugati homlokzata előtt).
Ez után a kis kitérő után térjünk vissza az ún. "franciakerthez". Az épület tengelyében a széles díszlépcső előtt nagy, ellipszis alakú, szimmetrikus, nyírott bukszusból gazdagon díszített terület látható. Ez a tájképi kerteknek ebben az időben tipikus kísérője. Közepén barokkos vonalvezetésű szökőkútmedencét találunk, alakja lóhere formájú.
A nyírott bukszus pleasure ground a századforduló hazai kerttörténeti alkotásainak egyik legnagyobb épségben megmaradt emléke. Karbantartása, szakszerű felújítása fontos feladat.
A Wenckheim család birtokainak egy része a szomszédos Arad megyében terült el. Az egyik Arad megyei birtokról, Borossebesről hozták a nagy földlabdás tölgyeket. A fákat ősszel, földlabdával együtt emelték ki, gyökerüket szalmafonattal védték a kiszáradás ellen. A "csizmaszár" törzsvastagságú fákat a tél folyamán alacsony építésű szekereken szállították a parkba, ahol azonnal elültették. Így a helyszínen található idős növényállománnyal együtt a kastély építésének befejezésekor már a park jelentős része is készen állott.
A kastélypark két részre osztható
Az épületek környezete, az utak, terek gondosan kialakított együttese, a tulajdonképpeni "parkosított" terület, valamint a bokros, csalitos, vadregényesebb rész, mely egyben átmenetet képez a szabad természetbe.
A kastélypark egy főtengelyre épült. Ez a tengely kissé megtörik, két oldala nem szimmetrikus, amit valószínűleg az építés idejében már meglévő idős faállomány indokolt. A főtengely kifutott a szabad pusztákra, a kitekintést semmi sem akadályozta.
A XIX. században létesült parkok gyűjteményes jellege ezen a részen kevésbé érvényesül. Bár ide is hozattak egzotikus, a természetes tájtól idegen fa- és cserjeféléket, mégis zömmel az őshonos fajokból találjuk a legszebb példányokat (pl. kocsányos tölgyeket).
Az egykori angolpark legromantikusabb részlete a tó és környéke, melyből ma már csak következtetni tudunk az egykori állapotra. A tó mesterséges kotrással készült. Jelenlegi vízfelülete mintegy 0,3 ha.. Két híd ível át rajta: az egyik egy kis szigetre, a másik egy félszigetre vezet, mely kecses, légies vonalvezetésével fokozott figyelmet érdemel. A kis szigeten található szobortalapzat egykor egy Cupido alakját tartotta.
A tó partját 1 m szélességben téglaburkolat szegélyezi. Fölötte egykoron terméskövek közé vízparti növényeket ültettek. A tó vízén tavirózsa virított, benne halakat neveltek. Szinte hihetetlennek tűnik, hogy - elbeszélések szerint - itt fogtak az egyik korabeli fotón látható 13 kg-os harcsát.
A vízen kacsák, hattyúk úszkáltak, romantikus, nádfedeles etetőjük a parton állott. A tavat egy csőrendszeren keresztül a parkban fakadó források táplálták, vízét zsilipen át a major felé lehet még ma is elvezetni.
A források időközben elapadtak. Jelenleg fúrt kutak vízét nyomják a csőrendszeren keresztül a tóba. Amikor a tó medrét tisztították, halállományát egy másik kis tóba telepítették, mely a jelenlegi kézilabdapálya nyugati oldalán egy nagy tölgyfa tövénél, vaditatóként szolgált.
A tóparton körbesétálva érdekes dolgokat figyelhetünk meg. A kis szigetről távolabb tekintve volt az ún. "babaház", ami a Wenckheim család gyermekeinek készült. A parasztházat utánzó, tornácos, búbos kemencés házikó valaha hangos lehetett a gyermekzsivajtól.
Ugyancsak a tópartról jól látható a borostyánnal benőtt úszómedence maradványa. A 2,00 méter mély medencét egykor a volt gázház mellett egy - szomorúfűz tövénél fakadó - meleg vízű forrásból töltötték fel.
A medence mellett kabinok, a távolabbi kis tisztáson tornaszerek - gyűrű, nyújtó, hinta - álltak. Sportolásra számtalan lehetőség kínálkozott: az istálló mellett kör alakú homokpályán lehetett lovagolni tanulni, a haladók pedig akadályokkal teletűzdelt lovaspályán tehették próbára ügyességüket. Ünnepi eseménynek számíthatnak a kastély előtti nagy tisztáson rendezett lovaspólójátékok.
A jelenleg kerítéssel övezett kút helyén teniszpálya, a fiúkollégium környékén pedig hangár épült a sportrepülőgép számára. Innen délnyugati irányba indult a kifutópálya, lucernával bevetve, erdősávval szegélyezve.
A technika fejlődésével a család szokásai is módosultak. A ló, mint kizárólagos közlekedési eszköz lassan átadta helyét az automobilnak, a kerékpárnak. Az autó számára nem volt megfelelő a bogárhátúra kiképzett földút, ezért külön út készült salakborítással. A kocsiszínben jól megfértek egymás mellett a hintók és a gépkocsi. A lovaspólójátékok is átváltoztak lassan biciklipólóra, melyet a kápolna előtti nagy tisztáson játszottak.
A park növényvilága
Meg kellene őrizni a parkot az elöregedéstől: időben ki kellene szabadítani az idős, még megmenthető fákat, illetve újabbakat elültetni, amelyek 50-100 év múlva pótolni fogják a mai matuzsálemeket!
A kastélyparkot az itt található őshonos erdőspusztai növénytársulásra alapozták. A máig megmaradt kocsányos tölgy matuzsálemek, a szürke nyár, mezei juhar, platán idős egyedei a legszebb díszei a parknak. Az ültetett fafajok között - a már említett vadgesztenyéken kívül - szép idős példányokat találunk mocsáriciprusokból a tavon átívelő híd mindkét oldalán (a hídat őrző ciprusok érdekes képződményei, a légzőgyökerek is láthatók), jegenyetölgyből - a nagy tisztás szegélyén; mocsári tölgyből - a volt teniszpálya mellett; törökmogyoróból - a gázház mellett, vérbükkből - a franciakert mellett. Az öreg platánhoz közel, de ugyanitt pompázik egy hatalmas páfrányfenyő is. Jeanne kisasszony útján haladva - aki több mint 60 esztendeig volt a Wenckheim család gyermekeinek nevelőnője - óriás méretű lucokban, simafenyőkben gyönyörködhetünk; különlegességnek számítanak a francia Rivieráról hozatott, szabdalt levelű hársak a tóhoz vezető út mentén, valamint a teljesen szabályos koronájú gyertyán a bevezető út keleti oldalán.
Sajnos ezek az idős példányok lassan-lassan elpusztulnak. Egy-egy erősebb szélvihar kidönti, megcsonkítja őket. A kápolna mellett álló öreg tölgy megcsonkított ágai is az elhalás jeleit mutatják. A tövénél kettérepedt idős törökmogyorót sem lehet már megóvni a pusztulástól. Erősen a fa törzsébe mélyed az a vaspánt, amellyel még a gróf próbálta megmenteni a kápolnával szemben álló óriási tölgyet - sikerrel.
A parkban az utakat valamikor mindenütt cserjeszegély kísérte, és egyben megakadályozta a betekintést a zárt állományba.
A kísérő cserjeszegély fajtaösszetételét úgy határozták meg, hogy egy-egy utat egy-egy kiválasztott szín jellemezzen. Így jöhettek létre fehér, rózsaszín, sárga, és piros utak - természetesen csak a virágzás idejében.
Nagy tömegben használták az orgonát, a jezsáment és a galagonyát. Talajtakaróként óriási területeket borított a mahónia.
A kastély körül a cserjéket sövény vagy kúp formájúra nyírták, illetve szabályos, oszlopos növekedésűeket telepítettek. Ugyanitt helyezték el a nagy díszítőértékkel rendelkező, vagy ritkaságszámba menő növényeket is.
Fehér, rózsaszín, lila virágú magnólia, telt virágú gyöngyvirágcserje, piros virágú öreg galagonya, nagy foltban labdarózsa, cserjenövésű vadgesztenye, floridai fűszercserje - pompázik és illatozik kora tavasztól.
Virágos évelők legnagyobb számban a kastély körül pompáztak. A teraszon és előtte hatalmas rózsaágyakat szegélyeztek az egynyári kiültetések. A lépcsőket és a terasz korlátját kővázába ültetett egynyáriak díszítették. A télen üvegházban nevelt pálmákat nyáron kitették a szabadba, még hangulatosabbá téve a teraszt és a kastélyhoz vezető főutat. A fő- és melléképület között vezető út két oldalán alacsonyra nyírt, kettős bukszussövény közé magas növésű egynyáriakat ültettek.
A kert tisztásain még foltokban megtalálható a japán keserűfű, a tűzliliom, beljebb az erdő fái alatt nagy területeken a gyöngyvirág, a pirosló és fekete hunyor, illetve a leánykökörcsin.
A gondosan nyírt sövények, a pázsit, a gereblyézett utak - óriási élőmunka-ráfordítással - mindig a legnagyobb rendet mutatták. 3-4 szakképzett kertész mellett 30 kertészfiú és kertészlány dolgozott, akik a park gondozásán kívül az üvegházakban és a kertészetben adódó feladatokat is ellátták.
